Gondolatok Karácsony ünnepén

Jézus földi életében nem tartott születésnapot. Akkor még nem vezettek anyakönyveket. Nemigen tartották számon, hogy ki mikor született. A keresztény ünnepek évszázados lassúsággal születtek egymás után. Az első ünnep a húsvét volt, a Krisztus feltámadásának ünnepe. Kr.u. 100 körül, Antiochiai Ignác (117-ben halt meg) azokat nevezi kereszténynek, akik “már nem a szombatot tartják meg, hanem az Úr napja szerint élnek”. Azaz, Kr.u. 100 körül kereszténynek lenni azt jelentette, hogy a húsvéti hit, a feltámadásba vetett hit irányította gondolkodásukat. Ezért a szombat helyett már 100 körül Kr. Feltámadásának napja, a vasárnap kerül a zsidó szombat helyére.

Annyi bizonyos, hogy karácsony ünnepe a kereszténységben csak a 4. században öltött határozott formát. Ekkor már kiszorítja a december 25-én tartott római ünnepet, mely a legyőzhetetlen napisten ünnepe volt. A karácsony mai hangulata, mely az ünnepek között első helyre emelte a karácsonyt, csak a középkorban alakult ki. Assisi Szent Ferenc lelkében született meg először az a karácsonyi hangulat, mely aztán meghódította a keresztény világot. Assisi Szent Ferenc első életrajzírója, Celanói Tamás írja: “Az összes ünnepek közül a karácsonyt ünnepelte meg a legszárnyalóbb örömmel.” Ferenc elzarándokolt a Szentföldre, és a Santa Maria Maggiore-templomban lévő jászolhoz. Ezeken a helyeken szerzett élményei késztették arra, hogy minél mélyebben át tudja élni Isten Fia megtestesülésének titkát. Ezért megrendezte Greccióban az élő “Betlehemet”: Jászolt készített, mellé bevitte az állatokat, melyeket istállóban tartottak abban az időben. Ezzel új dimenziót nyitott a keresztény vallásban. A feltámadás ünnepe Isten hatalmára irányította a figyelmet, most a karácsony Isten alázatára, jóságára, emberi iránti szeretetére terelte a figyelmet. Assisi Ferenc grecciói karácsonyát 1223-ban rendezte meg. Tizenkét évszázad nagyon hosszú idő. Ennyi idő alatt feledésbe merült az a kép Istenről, melyet a Názáreti Jézus festett az emberek lelkébe: Atya az Isten, aki úgy fogadja tékozló gyermekét is keblére, ahogy ezt ő a tékozló fiúról szóló példázatában megfestette. A mezopotámiai istenek páncélban és fegyveresen jelennek meg az emberek lelki világában. A görögök és rómaiak istenei emberi tulajdonságokkal, bűnökkel terheltek az emberek lelki világában. A zsidók istene kegyetlen, megtorolja a bűnt “heted íziglen”. Jézus istene irgalmas, szerető szívű atya. Assisi Ferenc a gyermek Jézusra tekint lelki szemeivel, a csecsemőre, aki kiszolgáltatott, védtelen lényével mégis azt hirdeti, hogy “Velünk az Isten”. Gyermeket lát, akiben nincs semmi rendkívüli, és értelme teljes fényével, szíve egész mélységével felfogja: Velünk az Isten. Jézus korában éltek nagyon vallásos emberek, akiket farizeusok néven ismertek; voltak akkor is megvetett emberek, mint pl. a vámszedők. Mindkettő szól Istenhez, mindkettő igazat mond. Az egyik felsorolja érdemeit, a másik őszintén bevallja hitványságát, és fejét sem meri felemelni, csak irgalomért esdekel. Ez utóbbi “megigazul”, ez Isten kedvére való ember. Ez is új kép Istenről. A szamaritánusok is megvetett emberek voltak a zsidók szemében. Tisztátalannak, elfajzottnak tekintették őket a zsidók, emberszámba sem vették őket. Egy ilyen embert, azért, mert segített egy bajbajutott embertársán, elébe helyez Isten előtt a zsidó papnak, a zsidó levitának. Ez is új istenkép. Merőben új kép Istenről. Így találkozik Krisztusban, személyében és szemléletében, szellemében ég és föld, Isten és Ember. Találkozik ég és föld. Így kerülnek kapcsolatba egyszerű pásztoremberek és mennyei angyalok. Találkozik ég és föld. Az angyalok nem a császárnak, nem a királyoknak, nem a főpapoknak, nem az előkelőségeknek, hatalmasságoknak és kiválóságoknak jelennek meg, hanem egyszerű embereknek, akiknek nincs rangjuk, nincs hatalmuk, nincs semmi kiválóságuk. Csak emberek. De Emberek.

Hogyan kerülnek a képbe az állatok, a szamár és az ökör? És van-e ennek jelentősége?

Ez is Assisi Ferenc műve. Ferenc rendelte a grecciói istállóba ezeket az állatokat. Ezt üzente Viletta János nemes úrnak: “Szeretném a Gyermek emlékét az esemény teljes valóságához hűen felidézni és megjeleníteni, hogyan is született Betlehemben, mi mindent kellett kisgyermekként elviselnie. Szeretném testi szemeimmel látni, milyen lehetett jászolban feküdni, a szénán aludni, egy ökör meg egy szamár között.” Az evangéliumok nem említik, hogy ezek az állatok jelen lettek volna, amikor a kisded Jézust egy jászolba fektették, mert nem kaptak szállást, csak istállóban.

Ismerte-e Ferenc Izajás könyvének elején az ökörről és szamárról szóló mondatot, nem tudjuk. Lehet, hogy egyszerűen csak a jászolhoz tartozónak tartotta e két állatot. Izajás mondata így szól: “Az ökör megismeri gazdáját és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni.”

Kik nem ismerik fel ma azt az Istent, akinek képét Jézus Krisztus festette meg? Kik oktalanabbak az oktalan állatoknál az emberek között?

“Ezen az éjszakán (karácsony ünnepén) az ökör meg a szamár arca kérdőn néz ránk: te felismered Istent a gyermekben, a megvetettben, szerencsétlenben? Ha ezeket a meghitt szereplőket a jászolhoz állítjuk, Istentől azt kell kérnünk, hogy szívünkbe azt az egyszerűséget oltsa, mely a Gyermekben, az Emberben felfedezi az Urat – úgy mint Ferenc egykor Greccióban. Akkor velünk is az történhetne, amit Celanói Tamás a grecciói éjféli misén résztvevőkről mond el: “Mindenki örömteli szívvel tért haza!”
+++

Nyírő József, Az én népem c. regényéből:

A református lelkész Alózi bácsival a havason élő pásztorral beszélget, aki leereszkedett hegyről, hogy gyertyát vegyen karácsonyra.

Osztán mit csinál a szentestén egyedül?- kíváncsiskodott a pap
„Az idén éjféli misét is csenálunk a favágó emberekkel…
Mit csinálnak? – lepődött meg a pap.
Éjféli misét!
Hát azt hogy katolikus pap nélkül?
Nekünk nem kell ahhoz pap… Van odakünn a Borvíz ódalában egy nagy barlang. Ebbe a barlangba jászojt csináltunk s megjádzuk a Jézus születésit éppenúgy, ahogy meg vagyon írva a szent könyvekben…
A pap bámul.
Aztán, hogy jácodják meg a Jézus születésit?
Az öreg restelkedett az együgyűsége miatt, de azért elmondotta.
Azt úgy, hogy Ülkei Rózsinak az idén fia született. Ez jó lesz Jézuskának. Az anya már megvan… Az öreg Üdő Márton bácsi lesz Szent József… A jászoj mellé felhajtunk nehány ökröt, félcsorda juhot, hogy Jézusra lehöljenek, ahogy az ének mondja: „Ökör, szamár reája lehölvén” … Hát így valahogy! … Erről semmiféleképpen nem maradhatok el! Ne es tartóztasson a tiszteletes úr.