A város a Szent László és a Sári Szent Miklós plébániatemplomok

Szent László katolikus templom

A Sárvár mezőváros piacterén álló középkori eredetű Szentháromság kápolnát 1645-ben kezdte átépíttetni a két évvel korábban katolikus vallásra visszatért Nádasdy Ferenc országbíró.

A templom felszentelésére az 1730-as években került sor. Amiről egyház látogatási jegyzőkönyvek is beszámolnak. Ezekből derül ki az is, hogy az eredeti főbejárat a nyugati oldalon volt, a mostani bejáratot a keleti oldalra rátapadó szentély elbontása után alakították ki 1926-ban. A templom ma látható formáját egyébként 1927-ben érte el.

A ma is látható főoltárt a kegyúr, IV. Ferenc modenai uralkodó édesanyja, Estei Mária Beatrix adományozta. A nyugati klasszicista homlokzatot is ekkor kapta. A város lakosságának növekedése, s a templom állagának rohamos romlása miatt 1926-27-ben átépítésére került sor. A vezető építész, Petrovácz Gyula mellett helyi mesterek is dolgoztak a kivitelezésen. A toronytól keletre eső részeket lebontották, így elpusztult a templom legrégebbi része is. Az új templom két oldalhajóval növekedett, a szentély a nyugati részre került, a keleti oldal pedig klasszicizáló homlokzatot kapott. Ekkor készült a szentélyre nyíló kegyúri karzat is. Az ónozott üvegablakok is ekkori építkezések emlékei. Alkotójuk Zsellér Imre budapesti üvegfestő volt. Az új templom freskói Z. Soós István kaposvári művész festette 1938-1939- ben. A templomtérben látható Sárvár első köztéri szobra: a szomorkodó Krisztus oszlopa, amelyet 1701-ben készítetett Gayer Mátyás tiszttartó és felesége, Szundi Erzsébet.

Már az őskorban lakott hely volt, amit neolitikus edénytöredékek, bronzeszközök és temetők leletei bizonyítanak. Földvárpuszta majornál késő bronzkori földvár maradványait tárták fel.Kr.u. 10-ben a térséget a rómaiak hódították meg, és Bassiana néven alapítottak települést mai Sárvártól északra, a Gyöngyös torkolatának közelében, ahol a borostyánút átkelt a Rábán. Korábban az átkelőhelyen kelta település állt; az ő erődítményük Ostffyasszonyfa-Földvárpusztánál volt. Az út védelmére épített római erőd maradványait a Gyöngyös-patak keleti oldalán, az Óvár nevű helyen találták meg.A Karoling-kori lakosság 9. századi temetőjét a Végmalomnál tárták fel.A honfoglalás után a magyarok a német támadások ellen a Gyöngyös és a Rába összefolyásánál építettek földvárat, amit először 1192-ben említenek. A vár az 1280-as évekig királyi tulajdon volt, majd a feudális anarchia idején a Kőszegi család birtokába került.1327-ben Köcski Sándor foglalta vissza Károly Róbertnek a Németújváriaktól, és a király 1328-ban kiváltságokat adományozott a mai belváros területén állt Sársziget lakóinak.1390-ben Zsigmond király a Kanizsai családnak adományozta, majd miután azok hűtlenné váltak, 1403-ban megostromolta, és visszafoglalta tőlük. 1405-ben a lázadó Ludányiak fosztották ki a várost. 1409-ben Ozorai Pipó lett Sárvár birtokosa, majd 1424-ben a Kanizsaiak visszaszerezték úgy, hogy elcserélték Simontornyára. 1444-ben a vár a Rozgonyiaké lett, és a Kanizsaiak 1454-ben eredménytelen ostrom után csak árulással tudták visszafoglalni. 1532-ben a török sikertelenül ostromolta; eközben száz sárvári esett el a mezőváros és a vár védelmében. Kanizsai Orsolya 1534-ben (1535-ben?) feleségül ment Nádasdy Tamáshoz, és a hozomány részeként Sárvár is a Nádasdy család tulajdona lett.A művelt humanista Nádasdy Tamás a pusztuló ország egyik kulturális centrumát hozta létre a mezővárosban:

  • 1534-ben iskolát alapított,
  • 1537-ben pedig nyomdát.

A nyomda élére az iskola tanítóját, Sylvester Jánost nevezte ki, ő pedig lefordította és 1541-ben itt nyomtatta ki az Újtestamentum fordítását: ez lett az országban az első, magyar nyelven nyomtatott könyv.1556-ban itt halt meg, és a Sári templomot körülvevő egykori temetőben nyugszik Tinódi Lantos Sebestyén.

A vár ura volt Nádasdy Ferenc, a „fekete bég” – az ő özvegye volt Báthory Erzsébet, akit csejtei rémtettekkel rágalmaztak meg.1671-ben Nádasdy Ferenc kivégzésével birtokait is elvették, és a vár a Draskovichoké lett, akik alatt hanyatlásnak indult, ahogy hadi jelentőségét apránként elvesztette. 1704-ben meghódolt a kurucoknak, 1809 június 2.-án pedig, a napóleoni háborúk folyamán a város francia kézre került, a francia csapatok novemberig maradtak itt.Az új fellendülés akkor kezdődött, amikor 1803-ban az Este-Modenai család vette meg az uradalmat. A várat igényeiknek megfelelően átépítették. A várost 1871-ben fosztották meg város címétől; A 20. század elején az uradalmat új tulajdonosa, Lajos bajor királyi herceg mintagazdasággá fejlesztette. Ekkor alapították azokat az oktatási intézményeket, amelyekből a mai iskolarendszer kifejlődött. 1909-ben avatták fel a kórházat. Az első világháború után a település fejlődése megállt, majd a műselyemgyár bezárása után sok lakos kivándorolt Franciaországba, illetve Belgiumba. 1968 óta Sárvár ismét város.

Sárvár egykori plébániatemploma volt az 1912-ig közigazgatásilag önálló Sáron álló középkori eredetű katolikus templom. A mindenkori sárvári plébános 1767-ig Sáron lakott. A templom első írásos említése 1454-ből való, de már akkor is régi épületnek számított. A középkori eredetére vall gótikus stílusú tornya, keletelt tájolása, az ablakok déli elhelyezése, s a tornyon 1758-ban még létező régi szobrok. Mai alakját a XIX-XX. századi átalakítások során nyerte el. Az 1830-as, vagy az 1868-os átalakítás során festett fa mennyezetét cseh- süvegboltozatra cserélték. A XX. századi átalakítás folyamán neogótikus külsőt kapott. Kultúrtörténeti jelentőségét az adja, hogy a templomot körülvevő régi temetőben, vagy a templomtérben temették el Tinódi Lantos Sebestyént, a török-magyar harcok krónikását 1556. január végén.

Az oldalt jelenleg látogatja: 0      Letöltésszám 2011-12-02-óta: 641522
mind – siem 2011