Gondolatok Évközi 17. vasárnap

Az évközi tizenhetedik vasárnap első olvasmánya a Királyok első könyvéből vett ismert jelenet, amelyben Salamon király bölcsességet kér Istentől. Azt olvassuk, hogy: „Tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyen kéréssel fordult hozzá”. Nekünk is nagy szükségünk van bölcsességre, hogy el tudjunk igazodni ebben a gyakran zavaros világban.
A második olvasmányban ismételten halljuk Szent Pál egyik legszebb és legvigasztalóbb meglátását: „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik”.
Az evangéliumban Jézus három erőteljes hasonlattal mutatja be Isten országát. Összehasonlítja az elrejtett kinccsel, amelyre valaki véletlenül rábukkan, az értékes igazgyönggyel, amelyért az ember eladja mindenét, csakhogy megvehesse, valamint a tengerbe vetett hálóval, amely válogatás nélkül húzza fel a halak tömegét a tenger mélyéről.
Mind a három hasonlatot el tudjuk képzelni a mindennapi élet szintjén is. Sokan álmodoznak elrejtett kincsről, amelyet megtalálnak és melynek révén hirtelen gazdaggá válnak. Ennek az álomnak van egy modern változata: a sorsjáték. Sokan nagy pénzeket költenek a lottóra, abban reménykedve, hogy egy napon megnyerik a főnyereményt és egész életre boldogok lesznek. Sajnos, ez leginkább nem következik be! Az igazgyöngyre bukkant kereskedő hasonlata is ismerős, hiszen tudjuk, hogy mindennek ára van, és sok lemondásra van szükségünk, ha olyasvalamit akarunk megvenni, ami felülmúlja anyagi lehetőségeinket. Végül a tengerbe kivetett háló is ismerős kép, különösen az a körülmény, hogy a halászok nem tudják előre kiszámítani, milyen hal kerül majd a hálójukba. De mind a három példázatnak van mélyebb, lelki értelme is. És mind a háromnak van egy közös nevezője.
Az elrejtett kincs hasonlata azt üzeni, hogy Isten országa ingyenes ajándék ugyan, de feltételezi okos és szorgos közreműködésünket.Az igazgyöngy példázata tovább pontosítja ezt a közreműködést, amikor arra hívja fel a figyelmünket, hogy nem csak valamit, hanem mindent el kell érte adni. Isten országa nem tűri a megalkuvást. Nem lehet csupán félig-meddig kereszténynek lenni. Ez a mentalitás ma, sajnos, jelen van a keresztények között olyannyira, hogy „szelektív keresztényekről” beszélhetünk, vagyis olyan hívekről, akik csak azokat a hitigazságokat hajlandók elfogadni, amelyek nekik megfelelnek.
A háló példázatának mélyebb értelme abban rejlik, hogy olyan mélységekből hozza fel értékes terhét, amelyekbe nem hatolhat be az emberi szem. Isten hívása, kegyelme, megbocsátása gyakran a lelkek mélyén megy végbe, távol a beavatatlan szemektől. Ez arra is figyelmeztet bennünket, hogy legyünk óvatosak, amikor másokat megítélünk; mi csak a külsőt látjuk, a szívek mélységeit csak Isten ismeri.Mindhárom hasonlat közös nevezője, hogy egyikhez sem lehet hozzájutni személyes fáradság és áldozat nélkül: a kincset keresni kell, az igazgyöngyért mindent oda kell adni, a hálót ki kell vetni. Jézus példabeszédeivel azonban ezúttal sem szándékozott pusztán erkölcsi irányelveket felsorakoztatni. Ezúttal is örömhírt hirdetett. Úgy gondoljuk, hogy három üzenetet tudunk kiolvasni ezekből a példabeszédekből.
Első üzenetként örömmel gondolhatunk arra, hogy amikor Isten országára gondolunk, nem kell azonnal látszatos, világrengető dolgokra gondolnunk. Isten országának van egy olyan dimenziója is, amely „beavatatlan” szemeknek láthatatlan.Második üzenetként örömmel gondolhatunk arra, hogy hitünk óriási kincs, amiért hálásak vagyunk Istennek.
Harmadik üzenetként örömmel gondolhatunk arra, hogy sokkal több az Istenben hívő lélek, mint amennyit mi látunk belőlük a nyilvános életben.

Az oldalt jelenleg látogatja: 0      Letöltésszám 2011-12-02-óta: 862897
mind – siem 2011