Gondolatok Évközi 15. vasárnap

Jézus példabeszédei azért könnyen befogadhatóak és érthetőek a
hallgatóság számára, és azért tudnak hatást kiváltani, mert a szereplők
helyébe képzelheti magát az ember. A példabeszéd tehát megszólítja a
hallgatót, bevonja az események menetébe, s ennek köszönhetően a
példázat középpontjában találja magát, nem érzi magát idegennek vagy
kívülállónak, hanem megérti, hogy a tanítás róla szól, őt akarja
átalakítani, átformálni. A magvetőről szóló példabeszédre is igaz
mindez. A történet nagyon egyszerű: a magvető mindennapi munkáját
végzi, elveti a földbe a magokat, amelyek egy része terméketlen
talajra, útszélre, kövek vagy éppen bogáncsok közé hullik. Ezek nem
fognak termést hozni, de emiatt nem aggodalmaskodik feleslegesen a
magvető, hiszen a magok nagyobb része jó földbe, termékeny talajra
hull, s joggal remélheti, hogy majd bőséges termést hoz. A példabeszéd
jézusi magyarázata szerint a jó mag az Isten tanítása, az üdvözítő
igazság, amit ha szívébe fogad az ember, sok lelki gyümölcsöt hoz, a
legfőbb pedig az, hogy az örök életre jut. A hagyományos magyarázat
előnyben részesíti azt az elképzelést, miszerint mi vagyunk, a mi
lelkünk és szívünk a talaj, ahová az igazság örömhíre hull.
Gondoskodnunk kell arról, hogy lelkünk ne legyen terméketlen föld, a
gonosz kísértései ne fojthassák el benne a növekedést, a bűn ne
akadályozza meg törekvésünket az üdvösségre.
Bár helyénvaló ez a magyarázat és megfelel az evangéliumi lelkületnek,
van egy olyan érzésem és bizonyára ezzel nem vagyok egyedül, hogy Jézus
egykori hallgatósága más füllel hallgatta ezt a példázatot, más
szempontból közelítette meg a mondanivalót. Ők talán szívesebben
képzelték magukat a magvető ember helyébe, aki munkáját végzi. Ebben az
értelemben más üzenet kristályosodik ki a hasonlatból, amely így
felszólító, cselekvésre buzdító értelmet nyer. Legyél magvető! Legyél
Isten munkatársa, aki az igehirdetést végzi! Isten azt a feladatot
szánja neked, hogy tanításának hirdetője legyél! Ne aggódj amiatt, hogy
hová hull a tanítás jó magja és ne törődj azzal, hogy hoz-e majd
termést, hanem csak végezd el a rád bízott feladatot! Ha megtetted a
kötelességed, akkor bízhatsz abban, hogy Isten majd gondoskodni fog a
mag kikeléséről és növekedéséről.
Úgy gondolom, hogy ez az értelmezés közelebb áll ahhoz, amit Jézus
mondani akart. Persze könnyebb volna egy passzív helyzetbe képzelni
magunkat, amikor kevesebb a teendőnk, de Isten többet vár tőlünk.
Korunkban is szükség van arra, hogy legyenek olyan fiatalok, akik
vállalják az igehirdetés feladatát, mert megértik, hogy Isten ezt a
hivatást adja nekik. Természetesen igaz az, hogy csak az válhat
magvetővé, az végezheti hitelesen az igehirdetést, aki előzetesen
befogadta a krisztusi igazságot, azaz az ő szívében jó talajba hullt a
tanítás. Különböző szintekről van itt tehát szó, először saját
magunknak is meg kell értenünk és követnünk kell a tanítást, hogy aztán
annak hirdetői, továbbadói lehessünk, de ne rettenjünk meg ettől a
feladattól sem! Jézus egyértelmű kívánsága az, hogy ne csak követői,
hanem tanúi is legyünk! Tanúskodjunk arról, hogy az örök élet igéi nála
vannak és őt követve juthatunk el az örök életre.

Az oldalt jelenleg látogatja: 0      Letöltésszám 2011-12-02-óta: 862897
mind – siem 2011