Gondolatok Karácsony utáni 2. vasárnap

A karácsonyi ünnepi szentmiséhez kapcsolódóan már olvastuk az Ige
megtestesüléséről szóló himnuszt, amely János evangéliumának
bevezetése. Ma újra ezt a részt nyújtja lelki táplálékként számunkra
egyházunk. Akkor említettük, hogy Jézus származását bemutatva János
evangélista nem csupán az ő születéséig megy vissza, miként ez Máté,
Márk és Lukács írásában megfigyelhető, hanem egészen a teremtésig. A
világ teremtésével állítja párhuzamba Jézus születését, amely a világ
és az ember újjáteremtése Isten részéről.
Irányítsuk ma figyelmünket azokra a kifejezésekre, amelyek kizárólag e
helyen szerepelnek János evangéliumában! A himnusz egyik sajátos
kijelentése így hangzik: “közöttünk élt.” Az eredeti görög szövegben a
következő szerepel: “felverte sátrát közöttünk.” Mire gondoljunk ezen
érdekes kifejezés hallatán? Eszünkbe jut, hogy az ószövetségi időkben,
a pusztai vándorlás során Isten szövetséget kötött a választott néppel.
A szövetségkötést követően Isten utasításainak megfelelően Mózes sátrat
épített, ide vitte be a szövetség ládáját és helyezte el a szövetség
törvényeit tartalmazó kőtáblákat. A sátor az Isten lakóhelye,
jelenlétének helye volt, ahová Mózes akkor ment be, amikor Isten
közölni akart vele, illetve a néppel valamit. A sátor a találkozás
helye volt Mózes és az Úr számára, ezért is nevezték a “találkozás
sátrának.” A kétirányú közeledés jele ez: egyrészt Isten az ő népe
közelében akar lenni, azt akarja, hogy érezzék jelenlétét, másrészt az
ember számára fontos, hogy Istenhez közeledjen, hiszen ott érzi magát
igazán biztonságban, ott érzi magát boldognak.
A sátorral kapcsolatban eszünkbe jut még Jézus színeváltozásának
eseménye. A három kiválasztott apostol, Péter, Jakab és János előtt
Jézus megmutatja isteni dicsőségét. Az isteni jelenlét megerősítéseként
itt is megjelenik a felhő, miként az ószövetségi időkben is felhő
ereszkedett le a találkozás sátrára. Péter ekkor sátrat akar építeni az
Úr, valamint a megjelenő és vele beszélgető Mózes és Illés számára.
Szándéka mögött az húzódik meg, hogy felismeri Jézus istenségét, és az
Isten számára helyet akar biztosítani.
E példákból szépen kibontakozik a “közöttünk élt” (sátrat vert
közöttünk) kifejezés értelme. Ne úgy képzeljük el, hogy Isten a
végtelen világűrben él, távol az embertől, elérhetetlen távolságban
tőlünk. Amikor gyerekek kérdezik a felnőtteket, hogy hol van az Isten,
akkor válaszként sokan felmutatnak az égre és arról kezdenek beszélni,
hogy a felhőkön túl a messzi távolban él az Isten. Megtévesztő és
zavaró ez a gyerekek számára. Mert igaz ugyan, hogy Isten mindenütt
jelen van és jelenléte betölti az egész világmindenséget, de az is
igaz, hogy Isten jelen van a világban, jelen van köztünk, ha
szeretetben élünk egymással, és jelen van bennünk. Az ilyen gyermeki
kérdésre mutassunk inkább az emberekre, akikben Isten él! Mutassunk
magára a gyermekre, aki felteszi ezt a kérdést, és akiben szintén Isten
él! S remélhetőleg mutathatunk magunkra is.
“Közöttünk élt” – írja János evangélista Jézusról, a megtestesült
Igéről. Nem egyszerűen arról van itt szó, hogy az idősödő apostol
visszaemlékezik az évtizedekkel korábbi eseményekre, arra az időre,
amikor Jézus élt, az emberek között élt, járta a városokat, tanította
az embereket és gyógyította a betegeket. János nem csupán arról beszél,
hogy Jézus itt élt emberi világunkban, hanem azt állítja, hogy Isten
élt, jelen volt az emberi világban vagy helyesebb mindezt nem múlt
időben mondani, hanem jelen időben: Isten jelen van közöttünk, jelen
van a világban. Jelenléte megtapasztalható, észrevehető. Jézus Krisztus
megtestesülésével és születésével Isten kifejezte azt, ahogy örökké itt
akar élni köztünk, velünk és bennünk.
Befejezésül még egy gondolat. Szent Pál apostol írja egyik levelében:
“Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk
hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben” (2Kor 5,1). Az
emberi testet nevezi itt sátornak és a halálra, valamint a feltámadásra
gondol. Emberi testünk tehát sátor, amelyben Isten lakik. S miután a
halálban ledől, megsemmisül ez a sátor, akkor Istentől a feltámadásban
új testet kapunk, amellyel egyesül halhatatlan lelkünk. Éljen bennünk a
földi lét során az Isten, hogy az örökkévalóságban Istenben élhessünk!

Az oldalt jelenleg látogatja: 0      Letöltésszám 2011-12-02-óta: 801890
mind – siem 2011