Gondolatok Advent 1. vasárnap

Advent a latin adventus Domini-ből ered, ami úrjövetet jelent. Készülünk karácsonyra, amikor Jézus történelmi születésére emlékezünk. A liturgikus emlékezés aktualizálás is: a misztériumot megjelenítjük, hogy az itt és most jövő Úrral találkozzunk. A hitben ugyanis Krisztus kortársai leszünk, mert a Feltámadott Lelkével az Egyházban él. De adventben az egyház emlékezteti a hívőket a világvégi Úrjövetre is: virrasztva várjátok az Emberfia eljövetelét!
„Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból! (…) Múlóban az éjszaka a nappal közel. Vessük le hát a sötétség tetteit (…) Éljünk tisztességesen, mint nappal!” Az A egyházi év kezdetére találóan választották a Római levél 13. fejezetéből azt a szakaszt, amelyben Szent Pál a bűn álmából való ébredésre serkenti olvasóit, miután felsorolta a parancsolatokat, kiemelve a szeretetet, amely összefoglalja az egész törvényt. Majd jelzi a sötétség cselekedeteit, amelyeket részletesebben felsorolt levele elején, amikor felelősségre vonta a pogányokat azért, hogy nem ismerték fel és el a Teremtőt, és bálványimádásnak, mindenféle fajtalanságnak adták át magukat.
A vasárnapi szentlecke eszünkbe juttatja Szent Ágoston Vallomásai VIII. könyvének 12. fejezetét, azt a híres epizódot, amikor titkos hangokat hall: „Tolle, lege! Vedd, olvasd! , és fölkapva az Apostol könyvét találomra éppen ott nyitja ki, ahol a mi leckénk versei olvashatók: „Nem tobzódásokban s részegeskedésekben, nem ágyasházakban …, hanem öltözzetek az Úr Jézus Krisztusba…” Ágoston, aki már korábban elindult a megtérés útján, még viaskodott a döntő lépés előtt, de most az égi üzenetre és az írás bevilágító szavaira a kételkedésnek utolsó árnyéka is eloszlott belőle. Alypius barátjának elmondta a történteket, majd anyjához siettek, aki boldogan látta, hogy imái és könnyei meghallgatásra találtak: fia megtért Krisztushoz. – A XX. század elején, de később is sok író, gondolkodó, művész tért meg, e konvertitákról könyveket olvashatunk. Példájuk mutatja, hogy a kegyelem ott működik minden jószándékú nem hívő, kereső lelkében. Akik pedig Isten kegyelméből keresztények, akiket már csecsemő korukban megkereszteltek, és serdülő korukban öntudatosan vállalták a hitet, szintén figyelhetnek az Apostol intésére: vajon keresztényhez méltó-e életük, vajon emelt fővel járhatnak-e a nappal világosságában, mert Krisztus világosságába öltözködtek. Ha megtértünk is, naponta meg kell újítanunk elkötelezettségünket Krisztus mellett.
A vasárnapi evangélium a végső úrjövetről szól: virrasztva kell várnunk az Emberfia eljövetelét, amelynek óráját senki sem ismeri. Egész életünk advent: Úrjövet várása. De az Úr nemcsak a világvégi ítéletkor jön el, hanem mindig jön, Lelkével bebocsátást kér. Ne aludjunk, amikor zörget ajtónkon. Másrészt mindannyiunk számára halálunk bizonytalanul biztos pillanata lesz a találkozás az irgalmas és igazságos Úrral. Ha nem is rettegéssel, de bűnbánattal és alázatos bizalommal kell – virrasztva – felkészülnünk a végső találkozásra. Szent Ágoston a Vallomások 11. fejezetében tömören megfogalmazza a mi programunkat is: „mori morti, vitae vivere”, meghalni a halálnak, és élni az életnek, – az Életnek, Krisztusnak! 

Az oldalt jelenleg látogatja: 0      Letöltésszám 2011-12-02-óta: 781779
mind – siem 2011