Gondolatok Évközi 14. vasárnap

Az évközi tizennegyedik vasárnap első olvasmányában Izajás próféta kitörő örömmel hirdeti meg Jeruzsálem lakóinak a békét. Minden emberi szív sóvárgásának adott hangot a Próféta: mi is a békét kérjük és várjuk.
A második olvasmányban Szent Pál a Galatáknak írt levelében szintén békét és irgalmat kíván kedves híveinek, velük nekünk is.
Az Evangélium alaptémája a hetvenkét tanítvány elküldése. Meglepően kezdődik az evangéliumi beszámoló. Nem tudjuk pontosan, mikor és hogyan választotta ki Jézus ezt a hetvenkét embert. Valószínűleg az Apostolok nem voltak közöttük, mert úgy olvassuk, hogy az „Úr kiválasztott más hetvenkettőt”. Azt sem tudjuk, voltak-e köztük asszonyok Jézus kíséretéből? Szeretnénk tudni, kik voltak ezek az első tanítványok, milyen kiképzésben részesültek? Sajnos, az Evangélista nem találta fontosnak, hogy közölje velünk ezeket az adatokat. A Tizenkét Apostolt név szerint ismerjük, ez a hetvenkettő megmaradt névtelen csoportnak. Lehetséges azonban, hogy ez is nekünk szánt üzenet. Az Egyházban vannak nagynevű tisztségviselők, mint a Pápa, a Bíborosok, a Püspökök, valószínűleg ismerjük helyi Plébánosunk nevét. De az Egyházban vannak nagyon sokan olyanok is, akik életükkel és szavukkal viszik tovább Jézus békesség üzenetét, mint ez az anonim hetvenkettő az Evangéliumban. Nem az a legfontosabb, hogy az emberek ismerjenek bennünket, hanem hogy Jézus ismerje nevünket, mint ahogyan egész biztosan jól ismerte kiválasztott tanítványait. Ezt maga Jézus mondta nekik, amikor nagy örömmel számoltak be neki első apostoli körútjuk sikereiről: annak örüljenek, hogy nevük föl van írva a mennybe. A keresztség pillanatában a mi nevünk is felkerült a mennyei anyakönyvbe. Ez arra kötelez bennünket, hogy úgy éljünk, hogy ne hozzunk szégyent nevünkre.
Második üzenetként megfontolhatjuk azt, hogy Jézus a békesség hirdetését bízta a hetvenkét tanítványra. „Békesség e háznak!” – ma is szép köszönés ez az evangéliumi jókívánság. Mik lehettek az akkori emberek békétlenségének forrásai, és mik zavarják ma békességünket?
Jézus idejében valószínűleg az emberek szívét nyugtalanította Isten látszólagos hallgatása. Izrael népe megszokta, hogy mindig voltak köztük próféták, akik bátorították az elcsüggedt szívűeket, akik reményt öntöttek az elfáradtakba, akik szebb jövőt hirdettek a szegényeknek. Jézus idejében mintha Isten elfelejtette volna népét: nem volt próféta. Igaz, ott volt Keresztelő Szent János, de őt alig néhány év nyilvános működés után halálra adta a gonosz Heródes. Jézus egyik alapvető békeüzenete az volt, hogy Isten nemcsak, hogy nem felejtette el népét, hanem pontosan most teljesedett be az idő, hogy megmutassa minden emberi elképzelést felülmúló szeretetét: egyszülött Fiát küldte a világba, hogy meghirdesse az általános üdvösséget.
Jézus idejében valószínűleg az emberek szívét nyugtalanította az emberi gonoszság elterjedése. Rablók garázdálkodtak az utakon, amint ezt az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd érzékelteti, és Jézus akkori hallgatóinak ez nem elvont példázat volt, hanem a valós élet. A római leigázók megalázták az egyszerű embereket, amint ezt Cirenei Simon esete tanúsítja, akit a római katonák arra kényszerítettek, hogy vigye Jézus keresztjét. De a hivatalos képviselők is kegyetlenkedtek a néppel, amint azt a házasságtörésen ért asszony esete tanúsítja, akit ott a helyszínen meg akartak kövezni. Jézus békeüzenete pontosan abban állt, hogy rámutatott, hogy van még jóság az emberekben, amint azt bizonyította a tékozló fiú apja, vagy az irgalmas szamaritánus.
Jézus idejében valószínűleg az emberek szívét nyugtalanította saját vétkességük, esetlenségük tudata, amint azt a szamariai asszony esete tanúsítja, vagy a farizeus Simon házában Jézus lábaihoz boruló bűnös asszony csendes bűnvallomása. Jézus békeüzenete pontosan abban állt, hogy van bűnbocsánat, amint ezt állandóan hangoztatta azok felé, akik megbánták bűneiket: menj békével, bűneid bocsánatot nyertek.
Ma ugyanez a három dolog nyugtalanítja a mi szívünket is: hol van Isten a világban, miért van ilyen sok gonoszság a világban, és miért nem tudunk kiszabadulni az emberi gyarlóságok hínárjából? Erre a három aggodalomra küldi Jézus nekünk is béke-üzenetét: Isten ma is jelen van a történelem eseményeiben, ma is több a jóság, mint a gonoszság a világban és ma is miénk a bűnök bocsánata a Szentlélek erejében. A hívő ember ebből a béke-üzenetből él és ezt hirdeti a világnak.

Az oldalt jelenleg látogatja: 0      Letöltésszám 2011-12-02-óta: 761624
mind – siem 2011